Tücsök blogja

Folytatódik! :) 

Tücskünk és bogarunk új blogja

Vége

Mint mindig, most is kell lennie egy olyan résznek, hogy: összefoglalva elmondható, hogy .. :) Szóval itt elmondható, hogy köszi szépen mindenkinek, aki olvasott, és kommentált, vagy aki olvasott, és kommentálni fog, és még annak is, aki nem is akar kommetálni.

Hogy mit köszönök? Azt, hogy velem voltatok ebben az igen érdekes és vicces egy évemben- vagyis pontosan 13 hónapban. Mert különben ez a blog nem maradt volna életben ennyi ideig. Mert akkor már unalmas lett volna, Anya inkább elment volna aludni, meg ilyesmi. Mert ugye motiváció az, ami rögtön van, nem az, hogy én, mint leendő Nagytücsök majd mikor Nagytücsökké válok, majd megkapom.

Nagyon örülök, hogy megismertem az ősök barátait (Kiskata, Almira, Dorka, ill. szüleiket), Anya szkájpos barátait (Bogyesz, Andris, Julcsa, Blanka- természetesen a szüleikkel.. és akikről csak történeteket hallottam, mert találkozni eddig nem sikerült velük :)) a Babaneteseket, és akikkel Anya Mazsolázni szokott :). Örülök, hogy a blogon keresztül eltévedtem Bundikához, akinek a kommentjeit most is vigyorogva olvassuk vissza, mert már a wordbe szerkesztésnél tartunk.. ill. Áronleon és dilis szüleinek blogjához :) Tök jó, hogy végre megszólaltak olyanok is, akik eddig csak olvasgattak. Pl: Eszter Fűzfőről, aki Anyát igen meghatotta.. , zuzka, Kata Pécsről, aki egy napon született velem.. Örültem annak, hogy Vid blogját olvashattam addig, amíg tudtam, bár most valami technikai probléma miatt nem tudom (Vid! ha olvasol! Boldog névnapot kívánok Neked! Ja, és már meg akartam kérdezni Tőled.. a kenguru az mit mond? Mert a kutyust tudjuk ugye.. és Te ott Ausztráliában szakértő vagy, ugye.. :) ) Ja, és Márknak, Ági néninek, és még sok mindnekinek!

Ja, és természetesen a rokonaimnak is köszönöm.. asszem azt, hogy igen gyagyás géneket adtak át nekem.. :), és hogy velem voltak, és lesznek is.. :)

Ha valaki megsértődik, hogy név szerint nem köszöntem meg.. nos az többet NE olvassa a blogomat.. :)

Szóval köszönök mindenkinek mindent mindenkinek. De tényleg..

TÜCSÖK- OLIVÉR (aki nem Oli.. :) )

Ui: Majd azért én kommentálgatok másoknak.. :)

Ui2: Jajjdefogtokhiányozni!!

Ui3: Egy csomóan nem kommentáltak ám, tudom! (pótlás, de izibe!)

Ui4: Remélem hamar lesz kistesóm....

Ui5: Mostantól, ha Anya valakinek akar valamit mesélni, nem fogja letorkolni, hogy ezt már olvasta a blogban.. :)

CUPPPP

A keresztelő

Végre eljött az a nap, amire oly sokat vártunk.. a keresztelő napja. Miért is vártunk rá? Mert ugye utána megyünk Balatonra, nem leszek tovább pogány (Apa szerint többet nem dobhatom a földre a kajámat, mert többet nem áldozhatok az isteneknek.. ), meg amúgy is jobb túllenni a dolgokon hamar. A végén annyit várunk, hogy Anyával kell majd járnom két éves tanfolyamra, hogy megkeresztelhessenek minket.. :) No de én már túl vagyok rajta. Többen aggódtak azon (főleg Anya), hogy mit fogok rendezni a templomban, de én már az indulás előtt mondtam: no para, nem lesz itt gond. Ja, és relax.. :)

Így jókedvűen el is indultunk a templomba, 10re kellett odaérnünk, akkor kezdődött a szertartás.

Megtörtént a szokásos fotózás, és kitörő örömmel vették Anyáék, hogy nem késtek el. Sőt, senki sem késett el. Még a keresztszüleim is időben megjelentek.. :)

Íme, a keresztszülőkkel.. :

A plébános bácsi papírmunkáját egy aranyos néni segítette, akivel sokat beszélgettünk a keresztelő előtt. A néni "véletlenül" beküldött a mise alatt a templomba, így rávette Anyát is, hogy legyen jelen a misén.. Ahogy Anyát ismerem, ez nem kis teljesítmény.. Hogy is fogalmazzak... A keresztlevelemben az áll, hogy f.n. (felekezet nélküli.. szóval ő nem az a templomba járkálós alkat.. :) )

A Nénje rögtön le is fotózott minket a mise után, mikor bemerészkedett.. :)

Mikor a Plébános bácsi meglátott, aranyos volt, mert megdicsérte a rucimat, és megengedte, hogy sétálgassak jobbra- balra, mert végülis mióta megtanultam sétálni nem igazán szeretem, ha lefognak engem (Anyának ez volt az egyik aggodalma). Így aztán mindent jól megvizsgáltam. Aztán nagy hapcizások kíséretében hussantam a virágok felé.. Nos 2 dolog volt jó: egy- senki sem kezdett hangosan kacagászni, 2: a Mama hussant utánam, és elkapott időben. Ez mondjuk Anyáéknak volt jó dolog, én még a lábammal is harcoltam, hogy elérjem a csokrot.. :)

Majd jött az érdemi rész. Szerencsére éppen a Keresztapuhoz akartam felmenni, mikor orvul hanyatt döntött, és a Plébános bácsi megmosta a hajam (bár ezt a fajta hajmosást Anyáék mostanában alkalmazták nálam, mert úgy gondolták, hogy csak megszokom. Míg a medencémben, vagy a fürdőkádban kicsit nyikorogtam közben, itt végülis bírtam.. (megszoktam?) Bár mikor már a hajam törölgette a bácsi, akkor már megkönnyebbülve kapaszkodtam a Keresztapu rucijába, de igazából akkor voltam boldog, mikor már függőlegesen figyeltem a világot a kezében..

Majd elkészült az elmaradhatatlan csoportkép..

Természetesen mondanom sem kell, hogy egy kicsit sem vandálkodtam ( na jó, egy kicsit, de azt tudta kezelni a Mama), és Anya már nem is izgul amiatt, hogy mi lehetett volna..

Nos így történt a keresztelőm.. Nem vagyok már pogány, és lovakat sem áldozhatok.. és a földről sem ehetek, mert akkor valami istenek megennék ez ennimet. (Bár ezt nem értem, mert én még másnap is szeretem megtaláni (és meg is szoktam találni) a nagyobb morzsákat, hogy elcsócsáljam azokban a sanyarú másodpercekben, mikor nem adnak enni.. Pedig elég érthetően mondom a nap majdnem 24 órájában, hogy MÁMMMMÁ! -Tehát enni kérek, de most rögtön-azonnal!!)

A búcsú

Megszületett a döntés. :( Június 17.én lesz a keresztelőm, és AZ lesz az utolsó bejegyzés a blogomban.

A szívem összeszorult erre a döntésre, mert hiányozni fog az, hogy este, amikor már a madárka is alszik, akkor küldjem Anyát blogolni, hogy megmaradjanak az emlékeim és innentől ezt már nem tehetem. Döntéseinket az alábbiak alapján hoztuk meg:

1. jön a nyár, amikor egy kis ember, és békés családja vadul a strandon tölti minden pillanatát, így nem tudunk írni semmit. (Mert egy idő után már nem hír az, hogy megint lementünk a strandra.. :) )

2. egyre több dolog történik velem, amit annyira már nem lehet figyelemmel kísérni. Mondhatni kitárul a tér, felgyorsul az idő...

3. Anya elkezdte a kinyomtatáshoz rendbeszedni az eddigi blogomat, és Apát a szívinfarktus kerülgeti, mert még csak a felénél tartunk, és már 180 oldal.. és ezt még be is kell kötni.. :)

4. mivel lesz majd tesóm valamikor, - újrakezdjük.. bár akkor nem én leszek a főszereplő, de kell majd az én rutinom, és segítségem, tehát a folytatás így valamilyen formában várható. (Apa szerint addig a nyomtatási, és köttetési költségek is megnőnek, és ha én ismét segíteni fogok, az a blog kétszer ekkora lesz... :) Már valami bankot keres, bár szerintem ezért hitelt nem fognak adni Neki....

Szeretnék kérni egyet azoktól, akik rendszeres, ill. rendszertelen olvasóim voltak.. ígérem nem fog fájni.. :) Csak annyit kérnék, hogy a kommenteket írhatnátok ehhez a bejegyzéshez.. mondjuk minden bejegyzésnél lévő komment természetesen benne lesz a "kis" könyvemben, de ez azért más.. ez a búcsú. Így kicsit képet kaphatnék arról, hogy mások is figyelemmel kísérték a mindennapjaimat.

Puszi mindenkinek.. Majd azért még kicsit leszek.. 17.-ig még van időnk.. :)

Srácokkal

Végre egy olyan talira mehettem el, ahol nem kellett érzékeny lelkű csajokra vigyázni (mondjuk múltkor is csak Bogyesszal ketten sírtunk.. no mindegy.. :) ), mert csak mi 3an, pasik bandáztunk egyet Pogi néniéknél. Ott volt ugye a házigazda, Bogyesz, és Andris is, aki az uccsó találkozónk óta nagyot nőtt.. :) Tuti előnyöm volt, hogy én már sétálósban nyomtam, Pogi nénire rá is hoztam a frászt, mert igencsak tetszettek  a dolgok, mert náluk még nincsenek magasabbról leszedve a dolgok.. Tyű, hogy miket láttam.. Ha nem lett volna ott Anya, akkor aztán leszedtem volna minden jófej tollat, meg jegyzetet, meg papírt.. szóval igen jó dolgokat.. :)

Aztán ki is lettünk száműzve a teraszra, mert ott úgy gondolták, hogy védve vagyunk.. nem számoltak a kavicsokkal.. :)

Miután a kavicsokról is el lettünk barikádozva igen  visszafogottan játszottunk tovább..  Bogyesz barátomnak meg olyan sityakja lett, mint nekem, így ha együtt megyünk csajozni, akor egymáshoz tudunk öltözni.. :) Oszt válasszanak a csajok.. :)

Készülődés

17.én, mikor pontosan 13 hónapos leszek, lesz a keresztelőm. Mivel ez fontos dolog, már elkezdtük nézni, hogy miben is legyek a jeles napon.. :)

Vagy így kéne mennem:

Vagy így:

Még nem tudom.. Bár Apa azért poló helyett inget javasol.. mindegy.. akkor 2 dolog biztos.. én, és a nyakkendőm.. :)

A látogatók

Ezer éve nem találkoztam Bogyesz barátommal, és mikor meghallotta, hogy jön hozzánk Kiskata, Ő is jelezte szándékát, hogy meglátogatna. Természetesen mindketten voltak annyira udvariasak, hogy elhozták anyukájukat is, hogy Anyának legyen társasága.

Végre eljött a mi időnk. Nem strázsáltak folyamatosan a nyomunkban, majdnemhogycsak nyugodtan hagytak minket játszani. (Bár a vége felé szegény Bogyesz a kialvatlanságtól kicsit morcosabb volt, Kiskata meg piszkálgatta.. no akkor Pogi néni nem ismert kegyelmet, védte fiát, mint az anyafarkas.. nem is tudom, Anya megtette volna-e ezt értem.. :) )

Amikor játszottunk volna, akkor azért anyáink vizsgáztattak ám minket.. Kérdezték, hogy mit mond a kutyus, meg a halacska, meg hogy mit kell csinálni, ha megszagolunk egy virágot (természetesen hapcizni kell, ha valaki nem tudná.. Én tudom ám! Nagyon is.. :) ) Mikor megkérdezték, hogy kinek a legnagyobb a feje.. szóval.. hát ismerem magam, és jelentkeztem.. :):):)

Aztán eljött a szokásos pancsizásom ideje, az erkélyen a medencében. Rendes voltam, és mindenkit meginvitáltam. Szegény Bogyesz már eddig is nehezebben bírta a megpróbáltatásokat, és ugye köztudott, hogy a fürdés sem a kedvence.. de hős volt, beült közénk.. aztán nem sokáig bírta, és eltörött nála a mécses.. Én meg ugye szociálisan érzékeny vagyok, és nem bírom, ha valaki szenved mellettem, inkább együttérzek.. JA, és a Kiskata.. szerintem tök idiótának nézett minket.. hogy minek sírunk?! Buli, napfény, rabszolgák, haverok.. szóval ja.. :) Ez van..

Egyébként tök jó volt, még a sírás is jót tett nekem. Bár ilyenkor kicsit haragszom Anyára, hogy miért nem tudja megnyugtatni a síró babákat, és így nekem is sírnom kell....

Utazás ismét

Mikor elmegyünk  A pontból Bbe, akkor szerencsére az út egy részét az álommanókkal töltöm.
A másik részét sajna nem, ami miatt szórakoztatni kell egy kicsit engem, vagy Anyáéknak hagynia kell, hogy szórakoztassam őket.. Pl. szeretek énekelgetni nekik, vagy etettetni magam, hogy  csámcsoghassak, vagy zongorázgatok nekik.

Ja, és Apa egyik kedvenc hídja:

Amit majdnem elfelejtettem- sajnos nincs kép róla, de FÜRCSIZTEM A BALCSIBAN :) Tuti volt, nyakig benne voltam. Nem volt az a nagy meleg, de még ez sem zavart.. Imádom!

A csapos

Voltam a  Fűzfa étteremben, és bepuncsoltam magam a pult mögé/fölé. Simán csapoltam volna egy  kis sört, csak sajna éppen  elvitte a cica a sört. Pedig én megtettem mindent annak érdekében. :)

 Köszi Ági néni a lehetőséget! Tutin büszke leszek erre a képre nagykoromban is!

Veráéknál nagyon sokan

Anyáékkal nagyon készültünk megint Fűzfőre, mert volt egy jó kis programunk is.. Verának, Anya barátnőjének volt a szülinapi bulija, amit végülis szűk körben a 4 csoporttárs (Anyáék: Vera, Zsuzsi, Eszter és Anya), és a hozzátartozóik társaságában ünnepeltük meg. Volt faszénen sütés, és szerencsére nekem csajozás ezerrel. Vittem is Kiskatát medencébe.. tutin sikerült meztelen csókáznunk együtt. Kiskatának is levágták a haját 9 mm-esre, így két kis kopasz csuriként totyogtunk- mármint én totyogtam, Kiskata még nem.. :)

Így kezdődnek a mély érzelmek:

Majd okosan bevetettem a fürödjünk egyet cicám dumát, ami be is jött.. :)

A képen egyébként a NAGY csapat látható. El sem tudom róluk képzelni azokat a nagy bulikat, amiket még mernek előttünk mesélni.. :) Lehet, hogy jobb is, ha nem tudok erről semmit sem.. :)

Ja, és a szerelem kiteljesülése:

Asszem ez a mozdulat mindent elárul.. :)

Vera! Köszi szépen mindent, és BOLDOG SZÜLINAPOT KÍVÁNOK!!!! Puszi!

A kenyér

A Mami szerint  Anyáék csak kenyéren és vízen tartanak engem.. de azt nem is tudja mekkora kenyéren.. :) Ezt a kenyeret egyébként a Mama sütötte nekem.. szokott hozni egyet, mikor meglátogat, mert imádom.. :) Természetesen a Mamát is imádom, meg a kenyeret is.. :)

Eper

Ma kaptam egy naagy epret. Bár mikor ettem, a Mami felvilágosította Anyát, hogy ez igen allergizáló dolog, az én Pöti Nénjémet a mai napig szoktatni kell hozzá, mert kiüti.. No ekkor Anya el akarta venni tőlem, de harcoltam, és nem adtam..  Mert én aztán nem fogok allergiáskodni (vagy micsuda) egy epertől..

Tömöm ám a számba míg lehet!

Kicsit pöttyös hiéna lett a nyakam körül.. Hogy mik vannak?!

A hajkoronám

Szóval az nincsen.. :) Anya szerintem annyi sokat nézi Bundika barátom képeit a blogjában, hogy irigyli azt a sok-sok haját.. így trükkhöz folyamodott. Hogy most aztán levágja a hajam, hogy több legyen belőle. Hát nem tudom, szerintem kevesebb lett.. :)

Szóval úgy történt, hogy Anya a fürdés előtt fogott minket ( Apát, és engem), és még a hajnyíró bigyót, és letolta a hajam. Most még nem tudjuk, hogy a meglepődés, vagy csak a jó természetem (hihi) miatt, de tűrtem végig egy szó nélkül a műveletet..

Így nézek most ki:

Most a család kicsit haragszik Anyára, de Anya kissé önfejű volt, és Apa szerint marad is.. Így jártam.. egy sárkányra vagyok bízva.. (By Jassa)

Egyébként csak jelzem, intenzív hajnövesztésbe kezdtem!

Első rajzom

Nem is értem, hogy mi ez a nagy felhajtás a dolog körül.. hiszen csak fogtam a cerkákat, megkóstolgattam, meg karcolgattam velük a papírt... tök jó volt, hogy egy csomó ceruzának nevezett bigyó volta közelemben... bár az ízük kb. ugyanaz volt.. :)

Ja, és itt a kép, amiről oly sokat beszéltem:

Kemény egy kompozíció.. :)  Mama szerint csudaszép egyenes vonalakat tudok húzni.. Anya szerint ezek inkább görbék.. és az a szép benne, hogy határozott vonalai vannak. Szóval ez volt az ELEMZÉS.. :)

Csak jelzem,  Anya valami érdekes módon rajztagozatra járt gimiben.. Az érdekes részét max. abban látja, hogy gyakorlatilag messze áll tőle a rajzolás (ezt több volt osztálytársa ha olvassa, bőszen igenlően bólogat ... :) ), de valahogy úgy gondolja, minél hamarabb el kell kezdenem az ismerkedést a művészettel. Kíváncsi leszek, hogy mit szól majd, ha véletlenül kifestem a szobámat fekete filccel.. :) Csak nehogy azt is ki akarja elemezni! :)

Fogmanó hatodszor..

Nincs már punk fogsorom! Hujjjj.. :) Már csak az asszimetria a furcsa, de kérem.. miért lenne minden tökéletes.. :)

Most itt tartok:

Ja, hogy a mai napon nem csak sétálni tanultam meg, hanem a fogam is kijött.. hmm, ez van.. :)